2013. jún 03.

El a kezekkel a gyermekektől!

írta: steve4security12
El a kezekkel a gyermekektől!


shutterstock_102589190_800_1.jpg
Magyarországon minden tizedik gyermek veszélyben él az őt érő erőszak miatt- legyen az fizikai, vagy mentális bántalmazás, vagy akár szexuális zaklatás. A bántalmazások és zaklatások egy részét a családon belül követik el a rettegésben és félelemben tartott védtelen gyermekek ellen, - akik többnyire maradandó mentális sérüléseket szenvednek.   Ezen túl minden második gyermek belekeveredett már verekedésbe az iskolájában . De van aki súlyosabb bántalmazást sem tud megúszni, hiszen a statisztika szerint  minden hónapban  3 gyerek hal bele az őt ért bántalmazásba. Viszonylag sok fiatalkorú és gyerek is tűnik el, - közülük 700-an egy hónap múlva sem kerülnek elő. Van aki sajnos Hollandiában vagy Svájcba köt ki,  ahol prostitúcióra kényszerítik.. Amszterdam piros lámpás negyedének egyik útját – állítólag – „Nyíregyháza utcának” hívják. De csellengő szegény sorsú gyerekekre profi szervkereskedők is "vadásznak". 

Nekünk szülőknek úgy kell vigyáznunk gyerekeinkre mint a szemünk fényére! 

Talán emlékszünk még az  osztrák Natascha Kampusch történetére amely szomorú  világszenzáció lett. Tízéves korában elrabolta egy férfi, s a lánynak nyolc év után sikerült megszöknie a fogságból. Ez lehet az egyik rémálom amit minden egészséges szemléletű szülő szeretne elkerülni!
O Elsősorban szeretetteljes családi légkörre van szűkség, ahol a gyerek maximálisan megbízik a szüleiben, és tudván tudja, hogy mindig számíthat ránk. Nagyon fontos lenne, hogy a gyerek minden gondját, panaszát nyugodtan megoszthassa velünk. De egy szerető szülőnek a gyerek legapróbb rezdüléseiből, és hanglejtéséből is meg kell éreznie, ha valami nincs rendjén! Nem elfogadható számomra, hogy a gyerek annyira fél a rossz osztályzattól, hogy nem mer hazamenni félve a retorziótól.  Az igazi szülői szeretet a feltétel nélküli szeretet. A családon belüli erőszaknál, - az bármilyen "enyhe" szintű is -  a gyerek félelemben tartásánál brutálisabb támadás egy kialakulatlan,  szeretetre vágyó lélek ellen el sem képzelhető.

O A gyerekeket a szülőknek folyamatosan szemmel kell tartaniuk- még akkor is ha ezt ők néha zokon veszik. Néha túlzottan vágynak az önállóságra, jóllehet még naivak és tapasztalatlanok. Inkább  vállaljunk be egy kis konfliktust,  mintsem, hogy nagy bajba sodorják magukat. Sokat kell beszélgetni velük, és lehetővé kell tenni számukra, hogy minden  fontos dolgot megoszthassanak velünk. Szemmel kell tartanunk az internetes és egyéb személyes kapcsolataikat is. Ebben a korban ugyanis  még nagyon könnyen befolyásolhatók és megtéveszthetők - vagy akár félrevezethetők. (Sajnos sokan még felnőtt korukban is).  Csak olyan arányban és léptékek szerint lehet nekik önállóságot adni, amilyen mértékben képesek önállóan gondolkodni - és adott esetben megvédeni magukat, és kitérni a veszélyek elől. Végtére egy kezdő, tapasztalatlan  bunyóst sem lehet azonnal a kemény profik ellen bevetni.

shutterstock_121238629_800.jpgO Lépésről lépésre kell felkészítenünk a gyerekeinket azokra a veszélyekre, amelyek leselkednek rájuk. Óriási pedagógia érzék és türelem szükséges mindehhez, - mert   általában ők  "mindent jobban tudnak".  Abszolút nem baj, ha a gyerekeknek erősödik a veszélytudatuk. Nem szabad őket álomvilágban ringatni, mert könnyen lehet,hogy keserű csalódásokat és traumákat átélve  kell szembesülniük a világ sötét és brutális oldalával.

O Ismeretlen személyekre soha ne bízzuk őket - még egy percre sem! Még az se baj, ha a szülők elkísérik őket az osztálykirándulásra, vagy a nyári táborban is meglátogatják őket. Érezniük kell folyamatosan a szülői szeretetet és figyelmet, - még akkor is ha azt néha kicsit cikinek érzik. Nagyfokú éberséggel és - némi egészséges paranoiával - kell figyelni a gyerekeinkhez "másként" közeledő személyeket, - legyenek azok ismerősök, rokonok, vagy akár pedagógusok. Folyamatosan érkeznek sajnos hírek szexuális zaklatásokról , sőt nemi erőszakról is, mely a gyerekek fejlődésében nagyon nagy törést okozhat. Ilyen esetekben mindig felmerül a szülők, pedagógusok, háziorvosok és akár  ismerősök, szomszédok  felelőssége is...

O Hasznos dolog lehet, ha a gyerek mobiltelefonnal bármikor felhívhatja szüleit az iskolai órák,  vagy éppen a táncóra szünetében. Nagy segítség lehet a gyerekek számára az UNICEF HelpAPP fejlesztése, amely egyelőre Windows-telefonokra érhető el, de már dolgoznak az Android verzión is. Az applikáció  segítségével a gyerek  egyetlen gombnyomással tud  segítséget hívni, vagy elküldheti GPS koordinátáit a szüleinek.  Tanácsot is kérhet, hogy mit mondjon vagy mit tegyen, ha erőszak fenyegeti, vagy ha segíteni szeretne valakinek, akit bántalmazás ért.

O Lépésről lépésre kell őket felkészíteni olyan apró praktikus dolgokra, amelyekkel fel találhatják magukat, és időben megérezhetik a veszélyeket. Tudniuk kell, kik azok a "cukros bácsik", tudniuk kell, hogy soha és semmilyen körülmények között nem szabad beszállniuk idegen személy autójába (még akkor se, ha azt mondja, hogy az apuka kérte meg őt, hogy haza vigye). Tudniuk kell, hogy idegenektől ne fogadjanak el se ajándékot, se pénzt, se pedig  más szívességet. Arra is meg kell tanítani gyerekeinket, hogy milyen pontig normális, ha egy felnőtt megérinti őket - például barátságosan megérinti vállukat. Tudniuk kell, hol van az a mértani pontosságú határ, ami már "tapizásnak" vagy akár molesztálásnak számít. Azt is tudniuk kell, hogy ezt nemcsak hogy megoszthatják szüleikkel, hanem kifejezetten el kell mondaniuk - hiszen ez nem az ő szégyenük.

Igenis tudniuk kell, hogy vannak rossz, sőt aljas szándékú emberek is. De főleg azt kell tudniuk, hogy a szülőkkel mindent kétségüket, félelmüket és rossz megérzéseiket is megoszthatják. Néha ugyanis a gyermeki megérzések és ösztönök talán még jobban működnek, mint nálunk felnőtteknél.

Végül is lehet, hogy a gyerekek mindent jobban tudnak? Sajnos nem. A tapasztalatok, óvatosság, a veszélyérzet gyakran hiányzik a naiv, tiszta gyermeki lelkületükből.  Na, ez az, amit nekünk, szülőknek kell védelmi gyűrűként köréjük fonnunk. Arról se feledkezzünk meg, hogy nem csupán a saját gyerekeinkért vagyunk felelősek. Bármit észlelünk a szomszédunknál, vagy az iskolában vagy akár a közterületen, - ne dugjuk a fejünket a homokba mint a strucc.  Lehet, hogy egyszer majd a mi gyerekünk esetében is jól jön majd egy ismeretlen felnőtt segítsége!

Szólj hozzá

biztonságérzet közbiztonság humán kockázatok veszélyforrások magánbiztonság