Az eleve agyonpolitizált közéletünk újabb nagy kihívás előtt áll, - hiszem hamarosan indul a választási kampány.

A sikeres választási kampányhoz pedig sok pénz kell...

Szemfüles csalók és szélhámosok is igyekeznek  "rácsatlakozni" a felfokozott politikai csatározásokra.

Egyre több forrásból értesülök olyan agyafúrt szélhámosokról, akik apró pénzre kívánják váltani  mohó vállalkozók hiszékenységét. Több száz milliós vissza nem térítendő támogatásokkal szédítik a rászedett haszonleső üzletembereket. De ezek a magukat "bennfentesnek" feltüntető személyek csupán akkor lépnek akcióba, ha előzetesen kapnak készpénzben 150 vagy 300 ezer forint "hitelbírálati díjat". Ezek a "talpig becsületes emberek" természetesen ezt az összeget nem tartják meg, - hiszen  állításuk szerint azt továbbítják egy meg nem nevezett banki munkatársnak, aki elbírálja a "hitelkérelmet". A "bennfentes" személyek  hitelességüket növelendő kormányt alkotó-, és ellenzéki pártokra egyaránt hivatkoznak. Állításuk szerint teljesen mindegy, hogy az adott vállalat mivel foglalkozik, csupán tudjon legalább kétéves működést és 0-ás NAV igazolást bemutatni. A vállalat adatait és mérlegbeszámolóit csak át kell küldeni elektronikus formában a "kulcs embernek" aki  akkor továbbítja elbírálásra a céges adatokat, ha előzetesen megkapta a hitelbírálati díjat. Állításuk szerint majd a meg nem nevezett banki munkatárs fogja "megvizsgálni és eldönteni" hogy milyen jogcímen juttatnak az adott vállalatnak több száz milliós összeget...(?) 

Hogyan is gondolkodnak és igyekeznek pénzhez jutni ezek a szélhámosok? Hogyan képesek pillanatok alatt kioltani az elemi óvatosságot és elővigyázatosságot, még dörzsölt vállalkozókban is?

1/ Kábítás. Beszélgetés közben rejtélyes és sokat sejtető mosollyal befolyásos személyek neveit is megemlítik ezzel is utalva kapcsolataikra és kompetenciájukra. Irreálisan magas több ezer milliárdos pénzügyi forrásra hivatkoznak, amiből bőségesen lehet hozzájutni a cég nagyságához mérten akár több száz milliós vissza nem térítendő támogatáshoz. Persze hamiskás mosollyal megemlítik, hogy a pénz 50%-t vissza kell juttatni azonnal "kampánycélokra".  De a másik 50% ami szintén tetemes összeg az úgy is talált pénz. Melyik vállalkozónak nem jönne rosszul mondjuk nettó 200 vagy akár 300 millió forint vissza nem térítendő támogatás, - főleg ha egyszerűen hozzá lehet jutni gyakorlatilag egy két hónapon belül? Sok vállalkozó szinte megrészegedik, már a gondolattól is, hogy milyen hatalmas összeghez juthat - ráadásul egyfajta védelmet élvezve. 

2/ Valóságosnak tűnő elemek. Ezek a szélhámosok eleve be fogják a vitorlájukba azt a sajnos egyre jobban terjedő közhiedelmet, hogy itt úgyis csak korrupcióval lehet nagy pénzekhez és vagyonhoz jutni.  Egyik kedvenc megjegyzésük, hogy "így mennek a dolgok" - miközben a szerencsétlen vállalkozó  már képzeletbeli szemei előtt látja a hatalmas pénzkötegeket,  - és lelkesen bólogat. Sőt sokan talán még a lelkiismeretüket is megnyugtatják, mondván ha már egyszer így mennek a dolgok akkor ők se maradjanak ki a jóból...

3/ Nyomás gyakorlás. Aki hezitál azt a "kulcs ember" nyugodt és magabiztos hangon teszi helyre. Nézze, ha Ön nem akar kockáztatni 150 ezer forintot, akkor semmi baj, hiszen rengetegen érdeklődnek, és már nagyon sok igényt továbbítottam. Minél később dönti el, hogy igényel -e "kampánypénzt" annál kisebb az esélye, hogy hozzájusson.

4/ Tutira mennek ezek a szélhámosok, mert igen magas zajszintű szórakozóhelyen ülnek le mindig a kiszemelt áldozattal, és ketten vagy hárman igyekeznek meggyőzni. A beszélgetést eleve képtelenség lenne rögzíteni, vagy akár lehallgatni is az elképesztően magas zajszint miatt. Ráadásul a szálhámos és társa(i) nyilván letagadnák később a történetet. Továbbá semmiféle garanciát sem vállalnak a pénzhez jutást illetően, - csupán arra utalnak, hogy jók az esélyek...

5/ Az áldozatot tettestárssá teszik!  Azért is tutira mennek ezek a szélhámosok, mert miután az átvert vállalkozó nyilvánvalóan egy forinthoz sem fog hozzájutni még feljelentést sem tud tenni, hiszen sem szerződés, sem pedig pénztári bizonylat nem áll rendelkezésére. Már csak azért sem tenne senki sem feljelentést, mert ezzel önmagát is beterheli egy nyilvánvalóan korrupciós célú tranzakcióban történő részvételi szándékkal. Gyakorlatilag Jól ki van van ez találva...

6/ Az áldozatot zsarolhatóvá teszik! Akár még vissza felé is lehet forgatni a történetet. Aki nagyon zokon venné a bebukott 150 ezer forintját, akár még zsarolhatóvá is válik. Hiszen a szélhámos mindig saját kis csapatával találkozik a kiszemelt áldozattal, - és akár azt is állíthatják, hogy az áldozat akarta őket rábírni a korrupcióra kenőpénz felajánlásával, de ők ezt nem fogadták el és elhatárolják magukat a korrupciótól. 

 7/ Ködösítés. Azzal is bebiztosítják magukat, hogy egy nyilvánvalóan nem létező bank nem létező anonim tisztviselője mögé bújnak, -akivel a szerencsétlen áldozat egyébiránt természetesen nem is találkozhat. Később lesz mire hivatkozni, ugyanis azzal tud a szélhámos védekezni, hogy neki a "hitelbírálati" díjat azonnal továbbítania kellett. De üzleti titokra és az ügy "kényes jellegére tekintettel" sem a bank nevét sem pedig az ügyintéző nevét nem adhatják meg.

8/ Magabiztos fellépés. Ezek a szélhámosok a nyugalmukkal és megnyerő modorukkal időnként még az egyébiránt óvatos és higgadt embereket is leveszik a lábukról. Egy percig sem erőlködnek, viszont minden gesztusukkal és mondatukkal igyekeznek becserkészni áldozatukat. Körmönfontan és viszonylag begyakorolt módszerekkel. Még az sem hozza zavarba őket, hogy az általuk előadott verzió teljes mértékben  életszerütlen. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy korrupció nem létezik, - de nem nyilván nem így...

9/ Közvetítőket használnak. Saját személyük iránti bizalmat olyan közvetítőkkel igyekeznek fokozni, aki az áldozatnak jó barátja vagy ismerőse. Következésképpen a közvetítő által már korábban felépített bizalmi tőkét használják saját céljaikra. Később természetesen a közvetítőknek is rendkívül kínos lehet a helyzet, ha egyáltalán kiderül a szélhámosság.

10/ Alacsony kockázati szint. A vállalkozók számára viszonylag nem egy túl nagy összeg a 150 ezer forint. Az ügy kényes jellegére tekintettel, nagy valószínűséggel az érintett vállalkozó nem fog hatóságokhoz fordulni. Mert részben szégyenli is, hogy rászedték, részben pedig a feljelentéssel önmagát is beterhelné. A szélhámos szinte semmilyen konkrét és kézzelfogható nyomot nem hagy, - ily módon egy esetleges bizonyítási eljárás nem lenne túl egyszerű feladat. A közvetítők se szívesen szólalnak meg érdemben, mert ők is"bűnsegédek". 

Amennyiben szerény jogi tudásom szerint meg tudom ítélni  akkor itt a BTK.256.§ foglalt befolyással üzérkedés bűncselekményéről van szó.

 "Aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más részére jogtalan előnyt kér vagy elfogad, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Végtelenül primitív a történet, mégis megdöbbentő, hogy milyen sokan azonnal lázba jönnek amikor találkoznak a nagy pénzekhez jutás mágikus élményével. Valamilyen rejtélyes módon a nagy pénzek utáni vágy sokak amúgy is szerény  realitásérzékét is szinte azonnal kiiktatja.  Egyes rászedett vállalkozók minden elemi óvatosságot félretéve állítólag,  már az első megbeszélést követően az asztal alatt nyújtották át a "hitelbírálati díjat".  Havonta nem nehéz több száz milliós ígéretekkel akár  50 - 100 vállalkozót is megbeszélésre invitálni. Vajon hányan fognak bedőlni ennek a szélhámosságnak?

Az igazán nagy veszteség még sem a szerencsétlen vállalkozókból kicsalt könnyű pénz. Engem sokkal inkább az a társadalmi közeg aggaszt, ahol egyesek ilyen brutálisan átlátszó korrupciós próbálkozással is elő mernek rukkolni.