Világszerte az üzlettulajdonosok legsötétebb rémálma  a flash rob! A bűnözés ezen szervezett formája már nagyon régóta működik, megkeserítve sok kiskereskedő életét. Politikai jellegű zavargások, (nem keverendő a flash mob kifejezéssel) illetve jelentősebb természeti katasztrófák - például földrengés - esetén még gyakrabban felbukkan ez az arrogáns bűnözési szubkultúra. 

A flash rob a bűnözés egy roppant agyafúrt, szervezett formája - melyet csoportokba verődve - követnek el kiskereskedelmi egységekben. Elsősorban fiatal, erőteljes testalkatú bűnözőkre jellemző ez a gátlástalan dézsmálás, akik előzetesen a közösségi média és sms-ek segítségével szerveződnek. Ami a kezük ügyébe kerül azt magukhoz veszik és fizetés nélkül távoznak! Arra is nagy figyelmet szentelnek, hogy nagyon hasonlóan öltözködjenek, és az arcuk lehetőleg felismerhetetlen legyen a kamerafelvételeken. A manapság divatos kapucnik, baseball sapkák és nagy hajkoronák eleve megnehezítik az azonosíthatóságukat, a többnyire dilettáns módon magasra telepített kamerák elől. A közel három méter magasra szerelt biztonsági kamerák még akkor sem mindig készítenek felismerhető képeket, ha egyébiránt az érintett személyek nem rejtik el az arcukat. Fotó: http://katu.com/news

Ezek a látszólag bátor fiatalemberek 20-30 fős hordákba verődve követik el a fosztogatást, gyakran fényes nappal. (de azért az éjszakai órákat preferálják)  Fellépésükre jellemző az agresszív  testbeszéd, a szándékos félelemkeltés, továbbá a vandalizmus.  Villámgyorsan végrehajtják tettüket, és egy percen belül távoznak is. A filmszerűen felgyorsított durva akció célja a személyzet sokkolása, megbotránkoztatása és főleg cselekvésének "lebénítása".

A National Retail Federation egyik felmérésének adatai szerint a kiskereskedők 10 %-a már átélt ilyen rapid támadást. Jóllehet, nem áll rendelkezésemre erre vonatkozó hivatalos adat, de kiskereskedőktől származó közvetlen információim szerint hazánkban is előfordulnak ilyen esetek. Nincs könnyű dolga a hatóságoknak az ügyek felderítését illetően, mert nehéz őket beazonosítani. Jogi értelemben többnyire nem is beszélhetünk rablásról, hiszen a rémült dolgozóknak  általában inukba száll a bátorsága a félelmetes túlerő miatt.  Hazánkban  sokan még rendőrségi feljelentést sem mernek tenni a fenyegetőzések miatt.

Felmerül persze a kérdés, hogy mit tehetnek az érintett üzlettulajdonosok, hogy elhárítsák a teljes pályás letámadást:

1/ Lehetőség kínálkozik az üzlettérbe belépő vásárlók számának ellenőrzésére technikai megoldásokkal, forgóvillás beléptető kapukkal, videó kaputelefonnal vezérelt beléptetéssel, vagy akár más módon is.

2/ A különösen értékes árukat zárható vitrinekben, vagy mechanikai rögzítéssel érdemes kihelyezni. Ez sajnálatos módon az értékesítést kicsit lassítja, de bolti tolvajok és főleg "sáskák" ellen hasznos megoldás!

3/ Olyan biztonsági kamerarendszereket kell felszereltetni, amelyek nem túl magasról, hanem fejmagasságból (vagy akár alulnézetből is) felügyelik az üzletteret, következésképpen az arcok sokkal jobban beazonosíthatóak. Kizárólag digitális, és lehetőségek szerint intelligens technológiát érdemes alkalmazni, hogy a visszakeresési folyamat hatékony és gyors legyen! Az arcfelismerő algoritmusnak további szerepe lehetne, ha az 5-ös pontban vázolt feltétel is rendelkezésre állna.

4/ Jól látható módon kell kifüggeszteni egy tájékozatató táblát a vásárlók számára, mely arról tájékoztat, hogy az üzlettérben videó megfigyelő rendszer működik. Ez részben jogi kötelezettség, de sokkal inkább bűnmegelőzési jelentősége kiemelendő. Nagyon hasznos elrettentő hatása van egy olyan kamera felszerelésének is, amely a belépő vásárlók arcát pásztázza oly módon, hogy egy kifüggesztett monitoron minden belépő láthatja önmagát.  Ennek a megoldásnak viszonylag erős preventív hatása van, mert mindenkiben azonnal tudatosul  a megfigyelő rendszerek jelenléte. 

5/ Németországban már hosszú évek óta működik a kitiltás (Hausverbot) jogi intézménye, melynek keretében a kereskedők a korábban már több alkalommal lopáson ért személyeket nem kötelesek beengedni az üzletükbe.  Természetesen ez a gyakorlat önmagában nem tudja megfékezni a "sáskajárást", de legalább némi konzekvenciája marad az ügynek, a hatósági intézkedések mellett.

6/ Biztonsági őrszolgálat alkalmazásával is megelőzhetőek ezek a bűncselekmények, de nem oly módon, ahogyan jelenleg a legtöbb kereskedelmi egységben foglalkoztatják az őröket. Egy vagyonőrnek a beléptetést kellene vezérelnie, hogy egyszerre nagy tömeg ne tudjon betódulni az üzlettérbe. Aki járt már a parndorfi (Ausztria) bevásárlóközpontban, ott található egy cipő üzlet, ahol biztonsági őr szabályozza a vásárlók beléptetését.

7/ Amennyiben nincs pénzügyi forrás biztonsági őrök alkalmazására, akkor különösen célszerű a személyzet felkészítése és tréningezése ilyen helyzetek kezelésére!

8/ Megoldás lehet elméletileg ilyen esetekben az üzlettér azonnali lezárása, hogy a haramiák ne tudjanak fizetés, és főleg mindenféle következmények nélkül (angolosan) távozni! Ezt a lépést persze előzetesen alaposan le kell modellezni, és természetesen azonnal értesíteni kell ilyenkor a rendőrséget!

9/ Támadásjelző alkalmazása is célszerű lehet, de kizárólag akkor, ha nagyon gyorsan érkezik a segítség, - például a szomszéd boltból, vagy egy nagyon közelben lévő biztonsági cégtől.

10/ Ha már elkerülhetetlenül bekövetkezett a "sáskajárás", akkor célszerű alaposan megfigyelni - jobb híján okostelefonnal levideózni -  és dokumentálni az eseményeket (elkövetők ruházata, testmagassága, hangszíne, esetleges szóhasználata, akcentusa, eltulajdonított áruk pontos leírása, stb). Egy későbbi rendőrségi eljárás során ezek hasznos információk lehetnek!

 Reménykedjünk, hogy ez a bűnözési forma hazánkban nem fog elszaporodni, - de azért soha sem árt az elővigyázatosság!