A vagyonvédelem speciális területe az áruházi/kereskedelmi vagyonvédelem.

Statisztikai adatok szerint világszerte  elképesztő méreteket ölt az a veszteség, melyet a bolti „szarkák” okoznak. Mint korábbi írásomban már kifejtettem, természetesen az áruházi szarkák kifejezést nem csupán a vásárlók közül kikerülő tolvajokra értjük.

Az áruházi vagyonvédelem területén sokféle technológiai megoldást alkalmaznak a gyártók és felhasználók. Elektromágneses, rádiófrekvenciás és még nagyon sok más megoldás is létezik...

Nagy feltűnést keltett jó néhány évvel ezelőtt egy modern áruvédelmi technológia – az ún. forrás- címkézés. A forráscímkézés lényege a hagyományos áruvédelmi rendszerekkel szemben – hogy az áruvédelmi címkéket a vásárló – sőt a bolti személyzet – számára is láthatatlan helyen és nem hozzáférhető módon helyezik el az adott termékben vagy annak csomagolásában. Például egy női cipő esetében a forráscímkét a gyártó cég helyezi el a cipő sarkában. Ily módon a tisztességtelen szándékú vásárlónak nincs lehetősége a biztonsági etikett eltávolítására - mert azt már jó előre a gyártósoron elhelyezték, mégpedig az áruban elrejtve.

A kereskedelmi dolgozóknak is kevesebb a feladata, hiszen nem kell időt eltölteni az árucikkek  védelmével, az etikett elhelyezésével – illetve a pénztárnál az etikett eltávolításával. A pénztárnál egy technikai megoldás segítségével hatástalanítják  a forráscímkét, és ezt követően az áruban elhelyezett forráscímke már hatástalan.

A  magam részéről azt gondolom, hogy a fenti -kétségtelenül kiváló megoldás mellett-  a műszaki szakemberek további  technikai újdonságokkal fogják meglepni a világot. Ez persze nem jelenti azt, hogy a bolti, áruházi lopások témaköre leredukálható kizárólag technikai kérdéssé. Hiszen a korábbi technikai megoldásokkal szemben is egyes műszakiak túlzott reményeket tápláltak. Azt gondolom, hogy a bolti lopások témakörét továbbra is komplexen szabad csak szemlélni. Nem szabad megfeledkezni a szervezési és technológiai megoldásokról, mint ahogy a munkatársak képzéséről sem. Ezek a zseniális technikai megoldások, mint pl. a forráscímkézés természetesen hatalmas előrelépést jelenthetnek az áruházi vagyonvédelemben, viszont nagy hiba lenne, ha túlzottan kényelmessé és elbizakodottá tenné a kereskedelemben dolgozó biztonsági szakembereket. Az áruházi vagyonvédelem nagyon komplex feladat, amelybe beletartoznak technológiai, szervezési és pszichológiai módszerek is.

Rések az elektronikus áruvédelmi rendszerben

Az emberi találékonyság nem ismer határokat. A korábbi írásomban röviden beszámoltam az elektronikus áruvédelmi rendszerek jellemzőiről. Most röviden beszámolok azokról a trükkökről, melyekkel többen igyekeznek kijátszani az elektronika éberségét.

Németországban az egyik rafinált „vevő” arról igyekezett meggyőzni a biztonságiakat, hogy ő a háborúban kapott egy golyót a mellkasába, melyet a mai napig nem távolítottak el, és az váltja ki a riasztó jelzését. Modernebb és találékonyabb személyek a mobiltelefonjukra, személyhívójukra, elektronikus zsebszámológépükre, notebookjukra és egyéb elektronikus tárgyaikra hivatkoznak, amikor az érzékelő kapunál megszólal a riasztó-jelzés. Tény, hogy ma még viszonylag gyakoriak a téves riasztások, és ez nagymértékben csökkenti az elektronikus rendszerek hatékonyságát. A leleményesebb „áruházi szarkák” odáig is elmennek, hogy a szívműködés-szabályzójukra hivatkozzanak, és  - egyúttal, hogy hitelesebb legyen az előadásuk -  azonnal a szívükhöz is kapnak és szívfájdalmakat színlelnek.

A profi tolvajok az első meglepetések után rájöttek, hogy elvileg és gyakorlatilag az elektronikus jelzőrendszereket is ki lehet játszani. Ebben sokat segített számukra, hogy több áruházban az elektronikus jelzőrendszer felszerelését követően az áruházi személyzet és főnökség túlzottan is megnyugszik a lopásokat illetően. A profik felismerték, hogy az etiketteket több rendszer esetében könnyen el lehet távolítani egy egyszerű csipesszel vagy ollóval. Ha ez nem megoldható, akkor az etikettet alufóliával, vagy egyszerű csokoládépapírral burkolják be és akkor már nem „működik”. Bizonyos profik előszeretettel alkalmazzák azokat a bevásárlószatyrokat, melyek egyébként a mélyhűtött áruk szállítására kiválóan alkalmasak, de egyúttal leárnyékolják az etikettek jelzéseit. Örökös versenyfutás zajlik a vagyonvédelem fejlesztő szakemberei és a túlsó oldal "kreatív" elkövetői között.

Vannak olyan érzékelő kapuk, melyek alatt, illetve felett nyugodtan ki lehet vinni az etikettel ellátott árut, anélkül, hogy az riasztó jelzést váltana ki. Egyes tolvajok a pénztárzónán úgy próbálkoztak áthaladni, hogy közben a lábukkal tolták kifelé a padlózatra helyezett árut. 

Ugyancsak előfordult már, hogy az érzékelő kapukat túlzottan nagy távolságra helyezték egymástól, és így a két kapu „hatótávolsága” nem ért össze, rés keletkezett közöttük, ahol nyugodtan ki lehetett vinni az érzékelővel ellátott árucikkeket. A profi tolvajok egyébiránt számtalan egyéb agyafúrt trükkel igyekeznek kijátszani a kereskedelmi dolgozókat, melyekre itt már csak terjedelmi okok miatt sem térhetek ki. Mindenesetre jó lesz vigyázni, hiszen jelek szerint az áruházi lopás örökzöld probléma marad a jövőben is a kereskedőknek.

Az áruházi vagyonvédelem manapság már csak professzionális alrendszerekkel építhető fel. Az egyik ilyen jelentős alrendszer az elektronikus áruvédelmi rendszer. Ezeket a rendszereket azonban rendszeres időközönként karban kell tartani, és természetesen hozzáértő profi személyzetnek kell a rendszert üzemeltetnie.