Az éjszaka kellős közepén váratlanul ránk rontó betörő esetén nincs túl sok időnk mérlegelni, hogy vajon a bűnöző az életünkre tör-e, vagy csupán megtakarított pénzünket és értékeinket kívánja eltulajdonítani. Még mindig él a közvélekedés világszerte - így hazánkban is - miszerint a jogszabályok nem védik eléggé a megtámadott állampolgárt. Sasko Bogeski megvédte családját a váratlanul betoppant betörővel szemben, - de vizsgálati fogságba került, mert a betörő belehalt a dulakodás során elszenvedett szúrásokba. Különösen az éjszaka kellős közepén álmából felriasztott állampolgárnak, nincs túl sok ideje, hogy a BTK idevonatkozó paragrafusaira koncentráljon. Ilyenkor a zsigeri életösztönök lépnek életbe valamennyiünk esetében, hogy megvédjük családunk életét.

A  római jogihoz hasonló szellemű megoldást választott a parlament a jogos védelem kiterjesztéséhez. A  XII táblás törvény szerint „ha éjszaka követ el valaki tolvajlást, és a tulajdonos az illetőt megöli, tekintessék joggal megöltnek”. 

A július 1-től életbe lépő új BTK - a római jognál természetesen enyhébben, de a korábbi gyakorlathoz mérten  sok szempontból erősebben védi az állampolgárokat egy ilyen váratlan és kiélezett helyzetben.

Hazánkban is számtalan olyan eset előfordult már, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogos védelem elvei nem kellően érvényesültek a gyakorlatban. Sok honfitársunknak sajnos nincs elég pénze, hogy nem olcsó riasztó berendezéseket és biztonsági ajtókat vásároljon. Elég sokan élnek magányosan és sok tekintetben kiszolgáltatottan -  kevéske megtakarított pénzük és értékeik miatt izgulva. De a vállalkozóknak és jobb módúaknak sem egyszerű az életük. Őket gyakran szervezett bűnözői körök igyekeznek  betámadni és védelmi pénzeket kizsarolni. Mit tehet az állampolgár, ha ráadásul egy veszélyes bűnszervezet fenyegeti?  

Amennyiben az új BTK számodra teljesen világos kedves Olvasó, akkor itt abba is hagyhatod az olvasást.  Azonban úgy érzékelem, hogy nem kellően közismert még a hamarosan életbe lépő törvény.  Tekintve itt pontos jogi kifejezésekről és meghatározásokról van szó, most "átadom a szót" Dr. Fluck Ákos jogásznak/kék színnel jelölve/:

"Nem árt tisztázni a 2013. július 01-jén hatályba lépő új Büntető Törvénykönyvvel kapcsolatban néhány kérdést, különös tekintettel a jogos védelem esetkörére. A hatályos Btk. 2009-ben bekövetkezett módosításával, majd ez után jogos védelem Alaptörvénybe emelésével kapcsolatban sok, nem kellően alapos elemzés látott eddig napvilágot.

A kérdéskört az új Btk. (2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről) 21. és 22. §-a a következőképpen rendezi:

21. § Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.

22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha

a) azt személy ellen

aa) éjjel,

ab) fegyveresen,

ac) felfegyverkezve vagy

ad) csoportosan

követik el,

b) az a lakásba

ba) éjjel,

bb) fegyveresen,

bc) felfegyverkezve vagy

bd) csoportosan

történő jogtalan behatolás, vagy

c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.

(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.

(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. 

Az új Btk. indokolásában foglaltak áttekintésével ismerhetjük meg, illetve  mutathatjuk be azt a jogalkotói szándékot, amely a fenti paragrafusok mögött húzódik. Eszerint a bűncselekmények elhárítására elsődlegesen természetesen az állam erre felhatalmazott szervei jogosultak és kötelesek. Azonban azok számára, akiket támadás ér, szükséges és indokolt a védekezés jogának biztosítása, különösen akkor, ha az állami szervek a támadás elhárítására vonatkozó kötelezettségüknek vagy nem teszek eleget, vagy nincsenek abban a helyzetben, hogy a megtámadott védelmét elláthassák. A jogos védelemmel a törvény ezt a védekezési jogot biztosítja a támadás elszenvedőjének. A törvényi indokolás szerint a jogszerűen védekező személy valójában nemcsak saját, hanem az egész társadalom érdekében is cselekszik.

Jogos védelem esetében a törvény kiindulópontnak tekinti, hogy a jogellenes támadás kockázatát a támadónak kell viselnie, a támadás elszenvedőjének védekező

cselekményét pedig méltányosan kell kezelni, illetőleg megítélni.

Bizonyos feltételek fennállása esetén ezért nem tilalmazottak a saját, vagy más személyek, vagy javai ellen irányuló, esetleges jövőbeli támadás megelőzését szolgáló cselekmények, intézkedések. A megelőző jogos védelem lehetőségét 2009-től már a régi Btk. (1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről) is ismerte, és lehetővé tette, hogy védőberendezéseket, megelőző védelmi eszközöket alkalmazzon a jövőbeli jogtalan támadás esetleges elszenvedője. Ezt a lehetőséget az új Btk. is fenntartja.

Azonban egyértelmű törvényi követelmény a megelőző védelmi eszközökkel kapcsolatban, hogy azok nem lehetnek alkalmasak az emberi élet kioltására, és csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, a védekezőnek pedig a sérelem elkerülése érdekében mindent meg kell tennie, ami az adott helyzetben elvárható. A megelőző jogos védelmi intézkedések akkor zárják ki a védekező büntetendőségét, ha olyan jogtalan támadás megelőzése a céljuk, amelyek a jövőben a védekező vagy más személy vagy javai ellen irányulhatnak. A jogos védelmi helyzethez képest azonban ebben az esetben a jogtalan támadással nem elhárító jellegű cselekmény, hanem megelőző jogos védelmi cselekmény, vagy eszköz (intézkedés) áll szemben, amely kizárólag akkor jogszerű, ha az nem alkalmas az élet kioltására. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban, hogy a törvény a védekező intézkedéssel kapcsolatban nem állít fel további korlátokat, ezért a részleteket majd a bírói gyakorlat fogja kidolgozni.

Bizonyára mindenki emlékszik annak a kesznyéteni idős férfinek az ügyére, aki a sorozatos lopások miatt a telkén belüli konyhakertet körbekerítette és a kerítésbe áramot vezetett, ami végül egy ember halálát okozta, két másik személy pedig súlyos sérüléseket szenvedett, amikor jogtalanul behatoltak a telkére. A bíróság az idős urat először felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte, majd az ítélőtábla akként enyhítette az első fokú ítéletet, hogy vele szemben csak megrovás intézkedést alkalmazott, mivel a hanyagságát és gondatlanságát bizonyítottnak látta, tekintettel arra, hogy nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy esős időben, vagy beteg embernél a berendezése akár halált is okozhat.

Az új Btk. szabályaival kapcsolatban mindenesetre az már most tisztán látható, hogy a megelőző jogos védelem során maga a védekező is komoly kockázatot vállal. Nem zárható ki ugyanis az, hogy a jogtalan támadás végül elmarad, de az esetleges támadásra való felkészülés mégis büntetendő eredményhez vezet (Pl.: nem jogtalan támadó sérül meg a telepített védelmi eszköz révén). A büntetlenség ezért kizárólag abban az esetben jöhet szóba, ha a jogtalan támadás utóbb ténylegesen be is következik. 

Az új Btk. 22. §-ában foglaltakkal kapcsolatban a törvényi indokolás szerint, ha jogos védelmi helyzet alakul ki – azaz amikor a védekező kénytelen a jogtalan támadást elszenvedni –, akkor az ő részéről a támadással szemben a jogos védekezést megvalósító cselekmény állhat.

Mit érthetünk támadáson? Azt, az általában erőszakos magatartást, illetve fenyegetést, amely többnyire személy ellen irányul; persze anyagi javak ellen is irányulhat. Ha valakit megtámadnak, akkor a megtámadott abban az esetben jár el jogszerűen, ha az ő cselekményei a támadás elhárításához szükségesek. Ebben az esetben is a jogellenes támadónak kell viselnie magatartásának következményeit. Nem tehető felelőssé a jogellenes támadást elhárító személy, ha a védekezéssel gondatlanul okoz bármilyen sérelmet, vagy szándékosan okoz kisebb vagy azonos sérelmet.

A 22. § (1) bekezdése kizárja a jogos védelem során végrehajtott védekező cselekmény büntetendőségét. A jogos védelmi helyzetet – a hatályos Btk. szabályozásával megegyező módon – maga a jogtalan támadás alapozza meg. A jogos védelmi helyzet lényegi eleme a megtámadott által kifejtett védekező magatartás. A megtámadott védekező cselekménye ugyanis formailag megvalósít valamely a Btk. által egyébként tilalmazott magatartást, tényállást.

A jogos védelem további fontos eleme a támadó és az elhárító cselekmény közötti viszony. Az elhárító cselekmény vonatkozásában két követelményt kell vizsgálni. Ezek a szükségesség és az arányosság. A szükségességet az új Btk. is rögzíti, azonban – eltérően a hatályos Btk-tól – nem csak az elhárító cselekmény szükségességére utal, hanem annak arányosságára is, mely utóbbit a hatályos Btk. nem tartalmazza, azt a bírói gyakorlat alakította ki. Az arányosságot a bíróság minden esetben egyedileg, az ügy részletei alapján vizsgálja a szükségesség kereti között. 

Az új Btk. a kialakult joggyakorlatot jeleníti meg a jogszabályban azzal, hogy a szükségesség mellett az arányosságot is szükséges feltételként határozza meg. A jogos védelmi helyzetben okozott sérelemnek arányosnak kell lennie azzal a sérelemmel, amelyet a jogtalan támadás okozott volna, ha nem kerül sor az elhárítására. Az arányosság nem jelent azonosságot, a vagyoni jogokat érő támadás esetén a védelmi cselekménynek általában az az egy korlátja van, hogy a javak ellen intézett támadás nem hárítható el a támadó életének szándékos kioltásával.

 Az új Btk. azonban a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és úgy nevezett törvényi vélelmet állít fel. Eszerint léteznek olyan esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik, hogy a megtámadott joggal feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen irányult. Ebben az esetben már a jogtalan támadás körülményei is lehetőséget adnak a védekezés szükséges mértékének a túllépésére.Ilyenkor a bíróságnak nem kell vizsgálnia a szükséges mérték kérdését. 

Az új Btk. szerint az a személy, akit éjjel támadnak meg, vagy akire fegyverrel támadnak, kellő alappal gondolhatja azt, hogy a támadás az élete kioltására irányul, és ennek megfelelően választhatja meg védekezése módját. Ezt a feltételezést a támadók számbeli fölénye is megalapozhatja. Számos részletet viszont csak a bírói gyakorlat fog kitölteni tartalommal, példa lehet erre, hogy az éjszaka kezdete időpontot jelent-e, vagy a látási viszonyoktól függ.

Az új Btk. az elhárítás szükséges mértékének a túllépéséért való felelősség vonatkozásában változatlanul hagyja a hatályos Btk-nak azt a rendelkezését, amely szerint nem büntethető az elkövető, ha az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl. Az ijedtség vagy menthető felindulás tehát továbbra is szubjektív büntethetőséget kizáró ok, amely azonban a beszámítási képességre gyakorolt tényleges hatásától függetlenül minden esetben kizárja a büntethetőséget.

Az új Btk. – egyezően a hatályos szabályozással – kifejezetten leszögezi, hogy a megtámadottnak nincs kitérési kötelezettsége. A korábbi ítélkezési gyakorlat elsősorban a felmenő, a testvér, a házastárs, az élettárs, a gyermekkorú személy, a terhes nő és a láthatóan kóros elmeállapotú személy támadásával szemben kívánta meg a megtámadottól, hogy a támadás elől térjen ki, feltéve, hogy a kitérés lehetséges és veszélymentes. A legújabb ítélkezési gyakorlat azonban egyre szűkítette e kitérési kötelezettség értelmezését, így különösen a lemenőnek a felmenővel szembeni ilyen kötelezettségét nem állapította meg. A mai társadalmi viszonyok között – különös tekintettel a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények megváltozott megítélésére – már nem állja meg a helyét a korábbi, a megtámadott védekezési jogát szűkítő ítélkezési gyakorlat.

Az új szabályok mikénti alkalmazásával kapcsolatban megosztottak a hazai jogászok. Fontos és egyelőre nem tisztázott kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan és mivel lesz igazolható egy vagyon elleni bűncselekmény elkövetőjének esetleges megölése .A szilárd bírói gyakorlat kialakulásához több évre lesz szükség. Felhasznált irodalom:A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény indokolása Brósz-Pólay: Római jog, Tankönyvkiadó, Budapest"

Nagyon remélem, hogy a hamarosan életbe lépő új BTK. hozzá fog járulni a bűnözés visszaszorításához. Az természetesen egy más kérdés, hogy még egy ilyen fontos jogszabály sem oldhat meg önmagában egy ilyen komplex bűnügyi problémát. A különböző hatóságok munkájának összehangolása, a jogszabályok egyforma értelmezése, a bűnmegelőzés hatékonyságának fejlesztése és társadalmi összefogás szükséges az érzékelhető eredményekhez.  Már csak egy kérdés marad megválaszolatlan, amely azonban létfontosságú! Hogyan fogja megvédeni magát az állampolgár a számára kétségtelenül kedvezőbb törvényi felhatalmazással? Mert arra azért ne számoljunk, hogy július 1-ét követően szinte varázsütésre megszűnik a bűnözés. Én továbbra is javaslom az önvédelmi éles lőfegyverek szélesebb körű engedélyezését!