Az elmúlt időszakban néhányan felhívták a figyelmemet, hogy túlságosan személytelenek a bejegyzéseim. Keveset írok magamról,  és a véleményemet sem  fogalmazom meg elég pregnáns módon.Elfogadva a kritikai megjegyzéseket, szeretném magamat röviden bemutatni. Hozzá kell tennem, sem a szakmánk, sem pedig a stílusom nem enged meg  egy erőteljesebb kitárulkozást.

1955 november 16-án születtem egy Szabolcs-Szatmár megyei kis faluban, Szamosújlakon. Nyírbátorban jártam gimnáziumba - a szülői háztól elkerülve kollégiumban laktam. Nagyon szerettem tanulni, jóllehet nem mindig azt tanultam, ami a tananyagban szerepelt. Ezt követően a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát végeztem el Budapesten (1978).

Első munkahelyem a Keravill volt, ahol először boltvezető helyettesként, majd áruházi igazgató- helyettesként dolgoztam. Még ma is emlékszem arra a nyugdíjas bácsikára, aki maga alá vizelt az irodában, amikor áruházi lopáson tetten értem - és tanú jelenlétében felvettem a lopási jegyzőkönyvet. Elmondása szerint soha nem volt dolga a hatóságokkal, de meghalt a felesége és nagyon össze volt törve.

Következő munkahelyem a Kereskedelmi Szervezési Intézet volt, röviden KERSZI. Itt vagyonvédelmi témájú dolgozatokat és tanulmányokat készítettem, többek között az áruházi lopások megelőzéséről.

A Belkereskedelmi Továbbképző Intézetbe Asbóth Arthúr "csábított" át aki KVF-en tanárom volt. Itt jelentettem meg magyar nyelven Rainer W. Wirsching könyvét, melynek címe "Vigyázat a pénztárnál" (1986). A szerző a pénztárzónában előforduló kockázatokra hívta fel a figyelmet, sok- sok képi illusztrációval. Hétvégi tanfolyamokat kezdtem el szervezni Vegyes Vállalatok Magyarországon címmel, melyre sokan jelentkeztek Németországból, Svédországból és az USA-ból is. Miután a tanfolyam jó beindult,  sok pénzt hozott a "konyhára" -elvették tőlem a projektet, és átadták egy "megbízható elvtársnak". Úgy éreztem, hogy váltanom kell.

A  B Consulting Service volt az első olyan munkahelyem, ahol már kvázi piacgazdasági módszerek szerint dolgoztak. Dr. Asperján János volt az igazgató, akit én személy szerint nagyon kedveltem. Egy nagy, magas ember volt, aki óriási meggyőző erővel rendelkezett és egy nagy barátságos kutya tanyázott mindig a szobájában. A cég egy termelőszövetkezet melléküzemágaként indult és nőtte ki magát piacvezető biztonságtechnikai céggé Kiss István és Szerezla Lajos vezetésével. Itt adtam ki Kármán József barátom vagyonvédelmi szakkönyvét, amely a maga korában hiánypótló volt. Kármán József volt anno a BRFK Vagyonvédelmi Tanácsadó Szolgálatának a vezetője. Deák téri irodájukba bárki beléphetett tanácsokért - magánszemélyek és vállalkozók egyaránt. Az ő elképesztő szervező- és oktató munkája nélkül ma nem tartana itt a szakmánk.

Időközben megismerkedtem Ulrike Manns-sal aki Németországban tesztlopásokkal tesztelte a nagy áruházak vagyonvédelmi rendszereinek hatékonyságát. Az 1980-as évek végéig Ulrike Manns több mint 3000 tesztlopást hajtott végre, és addig egyszer sem "bukott le". Pedig olyan merész módszert is alkalmazott, hogy az áruházi munkatárs tolta ki kérésére a "lopott" hűtőgépet a parkolóba. Állítása szerint ez csupán fellépés és meggyőző erő kérdése volt. Az ő módszerén felbuzdulva én magam is tesztlopásokkal igyekeztem mérni az áruházi rendészek éberségét. A Skála Csarnok igazgatóját kerestem meg, akit már korábbról ismertem és vele állapodtam meg. Ulrike Mannshoz hasonlóan én is írásbeli megbízólevelet kaptam, amely feljogosított engem, egy bizonyos időintervallumon belül tesztlopások végrehajtására. A megbízólevéllel a zsebemben léptem be az áruházba - azért meglehetősen feszült állapotban - de ettől függetlenül 10 alkalomból 10-szer sikerült árukat kihoznom, amelyekkel természetesen később elszámoltam a vezetésnek. Az áruházi igazgató nagyon megköszönte munkámat és az általam összeállított tanulmányt is. A rendész viszont nem nagyon fogadott engem a szívébe - jóllehet nem szándékoztam őt lejáratni. Felhívta a főnökömet - mint volt rendőrtiszt mutatkozott be- és több mint egyoldalúan tájékoztatta őt. Néhány fontos részletet "taktikusan" elhallgatva elmondta neki, hogy loptam az áruházban. Mire beértem a munkahelyemre és örömmel akartam tájékoztatni őt az áruházi igazgató megelégedettségéről - főnököm kezembe nyomta a munkaviszonyom egyoldalú felbontásáról szóló döntését. Nagyon megérintett, hogy János azonnal elhitte az egyoldalú "tájékoztatást". Ma már hálás vagyok a Sorsnak, hogy így alakult az életem, mert ekkor végleg saját kezembe vettem a karrierem további alakítását.

Ezután egy ideig szellemi szabad foglalkozásúként igyekeztem magam hasznossá tenni- illetve elvégeztem az Enegokibernetische Managementlehre távoktatásos management kurzust, természetesen német nyelven.

Ezt követően a Tüvati Kft-hez igazoltam, ahol ügyvezető igazgatóként dolgoztam Móró Jánossal együtt. Nagy élmény volt vele dolgozni, mert jól kiegészítettük egymást. Én inkább elméleti-, ő pedig gyakorlati oldalról közelítette meg a dolgokat. Itt jelentettem meg a Biztonság c. vagyonvédelmi szakfolyóiratot, amelynek az első néhány évben főszerkesztője is voltam. Ez a színvonalas szaklap ma is megjelenik, én pedig büszke vagyok rá, hogy én tettem le az első "alapkövet."

1990 május 9-én alakítottuk meg az Őrmester Kft.-t több vagyonvédelmi társaság, - mint a Tüvati, Pyrostop, Elektrovill, Vagyongép és az ORFK, és BRFK részvételével. Az első időszakban ügyvezető igazgatóként és kizárólag alkalmazotti minőségben tevékenykedtem a Társaságban. Később el kezdtem lépésről lépésre kivásárolni a kicsit türelmetlen tulajdonosokat.

Nem könnyű velem dolgozni, mert mérhető eredményeket és hozzáadott értékeket várok el közvetlen munkatársaimtól - és az elveimből nem engedek. Sokan megkérdezik, hogy mi hajt engem. Siker, pénz, hatalom?  Számomra ezek a dolgok közel sem olyan fontosak, mint a saját önbecsülésünk fejlesztése. Nagyon elegem van magyar honfitársaim gyakran tapasztalható kishitűségéből. Engem az hajt, hogy egyre több és több kollégám legyen büszke közös sikereinkre. Komoly tervek és jövőkép nélkül ugyan lehet élni, de minek.  Csillogó szemű, jövőképpel rendelkező, komoly terveket dédelgető -és mindezért keményen dolgozó csapat létrehozásán dolgozom. A kudarcok csak megacélozzák a hitemet.  Nekem ugyanis három irányelvem van:

o Credo quia absurdum est! (Hiszem mert képtelenség!)

o Never give up! (Soha ne add fel!)

o Ami nem pusztít el, attól erősebb leszel!