A magam részéről mindig is fejlődés- és növekedés párti voltam. Ez nem nagyzási hóbort, nem hatalomvágy, hanem egyszerűen a vállalakozás lényege. A piacon ugyanis helyenként öldöklő verseny van, különös tekintettel a vagyonvédelem területére. A játékszabályok sem mindig a lehető legkorrektebbek. Gyakran szoktam sulykolni vezető társaim előtt, hogy ha mi sem bízunk magunkban, akkor ugyan ki? Minden egészségesen gondolkodó vezető fejlődni és növekedni szeretne, hiszen ha nem így tenne, akkor az előbb-utóbb a vállalat végét jelentené. Én úgy tudom a sportban is mindenki győzni szeretne. Amikor jó néhány évvel ezelőtt felmerült bennem a szerbiai - akkor még jugoszláviai - leányvállalatunk beindításának gondolata, az egyik vezető társam megkérdezte, hogy "Miért?" - én pedig azonnal válaszoltam, hogy "Miért ne?".

Ez volt az a hozzáállás sok vezető társamban és részben még ma is, amit nem tudok könnyen megemészteni, és tartósan el sem fogadni. Igen is igényesnek kell lenni és igenis fejlődni kell. Természetesen a fejlődés mindig kockázatos. Annál már csupán az sokkal kockázatosabb, ha valaki nem akar fejlődni.A piac ugyanis elsöpri a fejlődésre képtelen vállalkozásokat. Ma erre sajnálatos módon bőven van példa.

Elkezdtük a nemzetközi terjeszkedésünket, ami nagyon sok tanulsággal járt. Elsősorban management-kulturát illetően a határainkon túl még nagyobb kihívásokkal néztünk szembe. Nagyon nehezen találtunk megfelelő ügyvezető igazgatókat, akiket pedig találtunk -nem volt könnyű velük szót érteni. Ettől függetlenül a leányvállalataink anyavállalati segítséggel elkezdtek növekedni. Elég sok anyavállalati kölcsön nem került visszafizetésre - főleg a szlovákiai leányvállaltunkból.  Kiadtam egy irányelvet, hogy ne pénzt kölcsönözzünk a leányvállalatunknak, hanem tanítsuk meg őket gazdálkodni. Szerbiai leányvállalatunknál már vannak pozitív eredmények, míg sajnos a romániai leányvállalatunkat egy nagy magyarországi megrendelővel (ABO Mill Románia) szembeni behajthatatlan követelésünk miatt fel kellett számolni.

Időközben - 2010 december 1-én -  kiléptünk a Budapesti Értéktőzsdére, - egyelőre a meglévő részvényeinket vezettük be. Részvénykibocsátást rövid távon nem tervezünk... Akkor még, illetve a bevezetést megelőző évben nem láttuk előre, hogy gazdasági válság közeleg. Ma már sokan kritizálnak, hogy miért kellett kilépni a tőzsdére. Minket a transzparens működés, és a tőkebevonás lehetősége vezérelt a BÉT-re. Abban reménykedünk, hogy a pénzügyi és befektető világ előbb-utóbb lenyugszik és akkor előkészíthetünk egy kibocsátást (IPO). Természetesen ha tudtam volna, hogy ilyen nehéz idők közelegnek, valószínűleg másképp döntök. De ez már történelem...

A tőzsdei kilépést követően derült ki számomra, hogy sok vezető társam nem "túl nagy lelkesedéssel" áll a feladatokhoz. Az érzékelhető válság miatt is kénytelenek voltunk egyre keményebb költségtakarékossági lépéseket megtenni. Akik ebben a folyamatban nem voltak partnerek, azoktól megváltam. Senkinek sem engedhetem meg, hogy  egoista érdekeit a Társaság érdekei fölé helyezze.

A vagyonvédelem egyre inkább egy szervezett csapatmunkát igényel. Komoly vagyonvédelmi projekteket egy-egy kisvállalkozás még akkor sem tud megoldani, ha egyébiránt rendelkezésükre áll a megfelelő szellemi tudás. Mi egyelőre a vagyonvédelem intelligens megoldásait fejlesztjük, informatikusok és fejlesztő mérnökök bevonásával.  Az a stratégiánk, hogy a piacon intelligens megoldásokat nyújtsunk igényes ügyfeleinknek. de erről majd később bővebben is írok.