Ha hajnal kettőkor gyanús zörejre ébredünk, hajlamosak vagyunk meggyőzni magunkat, hogy biztos csak egy macska csapott zajt, és másik oldalunkra fekve alszunk tovább. Pedig azt a lehetőséget sem kellene kihagynunk, hogy hívatlan látogatónk érkezett...

A legrosszabb rémálomnál is rosszabb lehet, ha arra ébredünk fel legmélyebb álmunkból, hogy idegen személy hatolt be otthonunkba.  Hajlamosak vagyunk az ilyen gondolatokat elhessegetni magunktól, pedig érdemes magunkban egy kicsit végig gondolni, hogy mit tehetünk ilyenkor. Annál is inkább érdemes ezt a lehető legrosszabb lehetőséget is végig gondolnunk - filmszerűen lejátszani magunknak - hogy ne éles helyzetben kelljen improvizálnunk, igen magas stressz-szinten. A legprofibb betörők akár még a riasztó rendszerünket is tudják hatástalanítani. Nincs olyan tökéletes rendszer sajnos, amit ne lehetne valamilyen profi módszerrel kijátszani.

Korábbi írásomban már foglalkoztam a RUN, HIDE, FIGHT nemzetközi irányelvvel. Vagyis  vagy elmenekülünk (kitérünk), vagy elbújunk, vagy felvesszük a harcot...Természetesen egységesen mindenkire és minden helyzetre érvényes tanáccsal én sem szolgálhatok, csupán irányelvekkel. Csak az vállalkozzon ellenállásra, aki megfelelő felkészültséggel és / vagy éles önvédelmi fegyverrel rendelkezik. Jó tudnunk, hogy ez év július 1-től a BTK sok szempontból megváltozott. Így a jogos védelem szabályozása is változott. (Erős idegzetűeknek ajánlom korábbi bejegyzésemet.) 

Mit tehetünk, és mit kell tennünk a fent már vázolt legrosszabb helyzetben:

1/ Késlekedés nélkül azonnal "élesbe kell kapcsolnunk" ha gyanús zajra, vagy riasztó jelzésre ébredünk. Azért kell azonnal akcióba lépnünk -még ha mély álomból riadtunk is fel- mert minden másodpercnek jelentősége lehet. Inkább reagáljunk túl akár háromszor is egy félreérthető gyanús zajt, mintsem későn eszméljünk. Az élesbe kapcsolás azt is jelenti, hogy őrizzük meg lélekjelenlétünket és semmiképpen se essünk pánikba. Nagyon sokat segíthet nekünk egy lakásban tartott kutya, mert az biztosan időben fel fog minket lármázni az ugatásával. Minél korábban reagálunk a betörő érkezésére, annál több időnk marad az előkészületekre, ill. segítségkérésre.

2/ Szeretteinket és saját magunkat azonnal biztonságba kell helyeznünk. Erre a célra azonnal találjuk meg  a legbiztonságosabb helyiséget. Ez akár az üres padlás tér vagy a pince is lehet. Azonnal zárjuk magunkra az ajtót, vagy ha ez nem megoldható torlaszoljuk el a bejáratot valamilyen eszközzel. (Ideális megoldás lehetne az egyik korábbi  írásomban már feldolgozott pánikszoba!)

3/ Azonnal kapcsoljuk fel az összes  külső és belső villanyt. A betörők ugyanis nem szeretik a fényáradatot! (Ha a villanykapcsolók túl messze esnek hozzánk, akkor azonnal lépjünk a következő pontra. Erre csak egy-két másodpercet szánhatunk.)

4/ Azonnal vegyünk magunkhoz valamilyen önvédelmi eszközt. Azon szerencsések,   akik  engedélyezett lőfegyverrel rendelkeznek, egy gyors mozdulattal töltsék élesre. Engedély nélkül beszerezhető önvédelmi eszközök is rendkívül hasznosak lehetnek (gázspray, gázpisztoly) Ennek hiányában bármilyen kezünk ügyébe kerülő eszköz megfelelő lehet. Sohasem árt, ha "véletlenül" van a lakásunkban egy baseballütő, vagy egy Maglite lámpa. Ilyen helyzetekben el kell magunkat köteleznünk, hogy szükség esetén használjuk a kezünkbe került "fegyvert". Filantrop, humánus  énünket ilyenkor átmenetileg függesszük fel! 

5/ Haladéktalanul értesítsük a rendőrséget, és azt a biztonsági társaságot, akivel megállapodásban vagyunk. Ha nincs ilyen, akkor "b megoldásként" jó, ha segítséget kérünk egy lehetőleg közel lakó ismerősünktől, például a szomszédunktól. (Jó ha a szomszédok megadják egymásnak - a kölcsönös segítség nyújtás jegyében -  mindig elérhető telefonszámukat!) Ilyenkor ugyanis arra  már nincs idő, hogy a város másik végében lakó rokonunk siessen a segítségünkre! (A 3,4,5-ös pontokban foglaltakat célszerű megosztani felnőtt családtagunkkal. Team munkában férj, feleség, felnőtt gyerek is bevonható.)

6/ Ha védett helyen vagyunk (családtagjainkkal együtt), - és már a hatóságot és szomszédokat is értesítettük telefonon - kezdjünk kiabálni a bűnözőnek, hogy azonnal távozzon lakásunkból, mert a Rendőrség perceken belül a helyszínre fog érkezni (bízzunk benne, hogy úgy is lesz)! Nem garantált, de nagy eséllyel ez legalábbis elbizonytalanítja a behatolót. (Különösen ha már fényárban úszik a lakás és a szomszédok közül  legalább egy bevállalós személy segítségünkre siet!)

Természetesen ha úgy ítéljük meg a helyzetet, akkor inkább maradjunk tökéletes csendben, és ne hívjuk fel magunkra figyelmet.Ez utóbbi arra az esetre vonatkozik, ha nagyon veszélyesnek ítéljük meg a helyzetet, mert a betörő fel van fegyverkezve.

7/ Ha végképp el akarjuk kerülni az összetűzést a betörővel, akkor keressünk menekülési utat a védett helyről - például egy ablakon keresztül. Ilyenkor ne az értéktárgyainkkal törődjünk, hanem kizárólag testi épségünk és életünk megóvásával.

8/ Ha végképp nincs lehetőség se elbújni, se elmenekülni, akkor még mindig marad két opció:

a/  Megadjuk magunkat és együttműködünk a betörővel, kérésre átadjuk értékeinket.  Nyilvánvaló, hogy  testi épségünk és életünk mindennél fontosabb. Ha úgy látjuk, a bűnöző vagy bűnözők erőfölényben vannak és nem látunk semmi esélyt az ellenállásra, akkor csak ez lehet a megoldás.

b/ Ha úgy látjuk, hogy a betörő ránk tör, és akár életünket is fenyegeti - akkor nincs mire várnunk,  meg kell védenünk magunkat önvédelmi eszközzel, vagy akár puszta kézzel. Ilyenkor az esélylatolgatást is félre kell tenni, és csak a túlélésre szabad koncentrálnunk.  Általában meglepi a legkeményebb bűnözőket is az ellenállás.

Ugyanígy kell cselekednünk, ha úgy ítéljük meg, hogy fizikai fölényben vagyunk ill. önvédelmi eszközökkel és felkészültséggel is rendelkezünk.

9/ Ha végképp elkerülhetetlen a kitérés a bűnöző elől, és nincs esélyünk, hogy megvédjük magunkat ill. ellenálljunk - akkor nyilvánvaló módon, csak a testi épségünk és életünk megóvására kell koncentrálnunk. Lehetőségeink szerint pacifikáljuk a helyzetet, és ne vegyük fel a kesztyűt. 

10/ Mindvégig maradjunk higgadtak - legalábbis amennyire tudunk - és minden használható információt gyűjtsünk be. Ha már a betörők eltávoztak, ne kezdjünk el rendet rakni. A rendőrség kiérkezéséig semmihez se nyúljunk hozzá. A nyomozati munka szempontjából minden rögzített bűnjelnek nagy jelentősége lehet, és meggyorsíthatja az eljárás lefolytatását.

Természetesen kedves Olvasó amit tennünk kell igazából az a hatékony vagyonvédelmi rendszer kialakítása, amely nagy eséllyel nem "engedélyezi" a betörőnek a bejutást komfort zónánkba. Lakásvédelem címszó alatt megtalálhatod korábbi bejegyzéseimet e vonatkozásban.

Köszönöm a figyelmedet kedves Olvasó, és gratulálok, hogy végig követted ezt a kis "horror" történetet. Remélem és kívánom, hogy ez Veled sohase forduljon elő éles helyzetben. De ha mégis bekövetkezne ez az ellenségeinknek sem kívánt történet - akkor mentálisan már egy kicsit felkészültebb leszel a  kezelésére.