Amíg a társadalom legszélesebb köreiben nem tisztul le kellőképpen a magántulajdon szentsége - addig annak megszerzéséért sokan etikátlan és törvénytelen módszereket is bevetnek.

Magánszemélyek betörőktől és rablóktól-, míg egyes vállalatbirodalmak tulajdonosai oligarchák ármánykodásaitól - sőt a tulajdonviszonyok "átrendeződésétől" - tartanak. 

A 2012. január 1-jével hatályba lépett új alkotmány – Magyarország Alaptörvénye – az alapjogok közé sorolta az önvédelmet és a magántulajdon védelmét. A korábbi években a rendőrség-ügyészség feljelentése alapján a bíróságoknak hosszú ideig, egyedileg kellett vizsgálniuk az önvédelem „jogosságát”. Hogy valóban tiszta kép teremtődött-e ezzel a változtatással, azt az élet (a gyakorlat)  fogja eldönteni.

Szerencsésebb országokhoz képest a mi történelmünk utolsó 50- 100 éve tele van kisajátítással, vagyon elkobzással, államosítással, majd privatizálással. Következésképpen még szinte lehetősége se volt az országnak, hogy egy nyugodt, konszolidált korszakban  a társadalom többsége számára elfogadott tulajdoni struktúra kristályosodjon ki. Egészségesen fejlődő társadalom  egyébiránt folyamatos bővített újratermelésre, vagyis vagyonok létrehozására koncentrál, - nem pedig vagyonok és pénzügyi fejlesztési források folyamatos "újraelosztására".

 Bizonyos  erőteljes érdekérvényesítő befolyással rendelkező érdekkörök  mind a mai napig torzítják a piacgazdaság organikus fejlődését. Mindezt látva a lakosság széles köreiben nem fog erősödni a jogkövető magatartás, és kis túlzással szinte bátorításként is értelmezhetik a tulajdon "relativizálását". 

A tulajdon szentsége mellett az "élni és élni hagyni" elvnek is érvényesülnie kell, a társadalmi béke tartós és stabil fennmaradása céljából! A szociális érzéketlenség hiánya könnyen átcsaphat kisebb nagyobb zavargásokba...

Még fejlett piacgazdasági körülmények között is előfordulhatnak olyan szociális, vagy etnikai alapú zavargások, amelyek rövidebb-hosszabb ideig kezelhetetlenné válnak. A 2011 évi londoni zavargások szinte az egész világot megrázták. Különösen azért volt sokak számára meglepő ez a zavargás, mert gazdaságilag és szociálisan is viszonylag stabil országról van szó. Ettől függetlenül, bizonyos társadalmi csoportok - például a bevándorlók gyerekei - kilátástalannak látták helyzetüket. 

Londonban a bevándorlók munkanélküli fiataljai robbantották ki a zavargásokat. Hozzájuk csatlakoztak más csoportok is. A felfordulásban haláleset és fosztogatás is előfordult. Ilyen viszonylag durva zavargások voltak Franciaországban is. 

A szociális béke és köznyugalom fenntartása akkor válik különösen tarthatatlanná, ha gyakorlatilag kilátástalanságba került (taszított) csoportok azt látják, hogy az uralkodó elithez szorosan kapcsolódó oligarchák mindeközben mértéktelen módon gazdagodnak. Az emberek ugyanis mindig komparatív módon szemlélik a világot, és folyamatosan összehasonlítják saját megélhetési lehetőségeiket másokéval.  

Amennyiben a magántulajdon szentsége és sérthetetlensége nem tisztul le egy társadalomban, annak beláthatatlanul súlyos következményei lehetnek. Nincs tőlünk nagy távolságra Ukrajna, ahol rendkívül áttekinthetetlen és zavaros helyzet alakult ki az elmúlt időszakban. 

A mellékelt képen látható, hogyan fosztottak ki - korábban jogkövető - "elfelejtett kis emberek" végső elkeseredettségükben, és kétségbeesésükben egy áruházat.

A jogkövető magatartást ugyanis az uralkodó elit kizárólag példásan jogkövető magatartással és társadalmi igazságossággal tudja igazán stabilan és hosszabb távon fenntartani, - nem pedig karhatalmi erőkkel.

Az oligarchák  mértéktelen hatalmi küzdelmei, az erőszak bármilyen formája súlyos sebeket ejthet egy egészséges társadalom "szöveteiben". Nyilvánvaló módon nem tud tartósan és sikeresen működni egy társadalom, ahol nem képződik egy széles és viszonylag jómódú középosztály. Egy szociálisan érzékeny és stabilitásra törekvő társadalom  a hátrányos helyzetű csoportokra is nagy figyelmet szentel, ha másért nem a saját jól felfogott biztonsága érdekében. Egyébiránt az egészségesen fejlődő társadalmakban az egyre szélesedő és gyarapodó középosztály fogyasztása és megtakarítási valamint  befektetési kedve lendületet ad a gazdaságnak is. 

Olyan társadalmakban és közösségekben, ahol nincsenek komoly növekedési tervek, értelemszerűen a változatlan vagy egyre csökkenő "torta" folyamatos újraelosztása lesz napirenden. De még a meglévő tortaszelet újraelosztásáért is lehetne tisztességes, transzparens módszerekkel küzdeni.

A magántulajdon szentségét elképesztő mértékben gyengítik azok az oligarchikus törekvések, amelyek sok eseteben egyszerű lenyúlásnak tűnnek laikusok számára. Innen már csak egy kis lépés a zsákmány attitűd...

Ahogy valamennyien tudjuk, mindennek meg van az ára... Természetesen hatalmi - lobby csoportok a világ bármely részén képesek lehetnek állami vagy akár magántulajdont a saját érdekkörük tagjainak - vagy akár strómanoknak - "átruházni". Ezzel csupán két nagy baj van;

1/ A társadalom jogrendszerbe vetett bizalma ill. jogkövető magatartása is sérül. Egyben a valódi teljesítmények nélküli érvényesülés maradandó mértékben rongálja a társadalom szöveteit és a társadalmi igazságosságot egyaránt. A társadalmi igazságtalanságok pedig különösen mély szegénységgel párosulva bármikor forró helyzeteket teremthetnek...

2/ Kizárólag gazdasági értelemben sem lehet soha sikeres egy ilyen "újraelosztási modell" - mivel aki nem dolgozik meg a vagyonért, az nyilvánvalóan képtelen azt hatékonyan működtetni. A vagyon piaci alapú kemény és következetes munkával történő megszerzése nélkül, senki sem képes azt jól menedzselni! Easy come easy go! (Könnyen jött, könnyen megy!) Személyesen is láttam már ilyen "könnyen jött vagyonokat" szétporladni, ebek harmincadjára jutni, mert hiányzott a frissen "kinevezett" tulajdonosból a vagyon működtetéséhez szükséges tudás és tapasztalat.

A gazdasági (és esetenként politikai) hatalom  és befolyás megszerzéséért vívott ádáz küzdelem közben ahogyan "fent úgy lent" is bármikor elszabadulhat  a pokol. Én a magam részéről a pokolba kívánom a zavargásokat és a felfordulást. Bízva bízom a mértékletességben, a józan észben,  a társadalmi igazságosságban és a harmónia iránt érzett olthatatlan vágyunkban. Önmagában a paternalista állami gondoskodás sem teremthet igazán tartós társadalmi békét. Aki pedig durván beavatkozik az organikusan fejlődő társadalmi és piacgazdasági folyamtokba - még ha  jól hangzó, de egyébként átlátszó érvekkel  is teszi - az a tűzzel játszik.

Szerény véleményem szerint a magántulajdon szentségét mindenkinek tiszteletben kell tartania!