Ha bárki (betörő/rabló) betolakodik otthonunkba, nem csupán anyagi veszteség ér minket, de egyúttal személyes komfortzónánk és biztonságérzetünk is sérül! Éppen ezért mindent meg kell tennünk nyugalmunk érdekében!

Örökös harc folyik a bűnözők és a vagyontárgyaikat megvédeni igyekvő tisztességes állampolgárok között! Mindkét fél  erőfeszítéseket tesz, hogy megőrizze - vagy megszerezze - az értékeket. 

A modern vagyonvédelmi és informatikai  technológiák  ismerete ebben a "versengésben" egyre perdöntőbb szerepet játszik. Az "okos" kultúrával lépést nem tartók, a tájékozatlanok - bármelyik oldalon is állnak - egyre nagyobb bajba kerülhetnek!

A naivitásért, hiszékenységért és a filantróp, feltételek nélküli bizalomért, már nagyon sokan súlyos árat fizettek!

Rövid írásomban  a legrafináltabb betörési/rablási módszereket igyekszem áttekinteni, annak reményében, hogy nagyobb körültekintéssel elkerülhessük az áldozattá válást! (Fotó: intelligenttravel.com.au )

Terepszemle szakértők. A betörők ősidők óta előzetesen tájékozódnak, és "körbejárják" a kiszemelt lakást. Kifigyelik a lakók szokásait, mikor indulnak munkába, mikor térnek haza, hétvégén elutaznak-e. Egyesek még a ház elé kitett szeméttárolót is átkutatják, hogy használható adatokhoz jussanak. De fecsegő szomszédok és családtagok által elmondott releváns információmorzsák is eljuthatnak a bűnözői körökhöz.

Az újgenerációs profik immáron a virtuális térben is kutakodnak. A Google kereső és Street View már eleve sok információval szolgálhat. (Ajánlom "Virtuális terepszemle?" c. írásomat!) A közösségi média - de különösen a népszerű Facebook - töménytelen kifecsegett sztorival "támogatja" a rosszfiúkat. (Korábbi írásomban már foglalkoztam ezzel a témakörrel!)

Tech zsenik. Az elektronikában  jártas bűnözők egyszerűbb és főleg gagyi betörésjelző rendszereket könnyűszerrel ki tudnak iktatni. Az IT területén legfelkészültebb zsiványok informatikai rendszerek (pl. wifi) feltörésétől, lehallgatástól, vagy akár illegális szoftverek felhasználásától sem riadnak vissza! A legrosszabb esetben bármikor "benézhetnek" vagy akár belehallgathatnak a magánéletünkbe a saját számítógépünk, vagy okostelefonunk kamera és mikrofon funkciójával! Innentől kezdve nyitottá válik életünk, és pontosan megtudhatják mikor nem leszünk otthon, vagy hol lehetnek a gyenge pontok...  (Fotó: www.drchaos.com )

 Egy csibész például futballmeccsen vagy nagy koncert környékén parkoló kocsit tör fel. A GPS-ből azonnal megtudja a lementett kedvenc célpontot (vagyis a a lakáscímet) és csak magához kell vennie a többnyire a kesztyűtartóban hátrahagyott garázs távvezérlőt. A garázson keresztül pedig sok esetben egyszerű a bejutás a lakásba. 

"Besurranók". A gazemberek egy része azt a pillanatot használja ki, amikor a tulajdonos éppen hazatér és kinyitja a bejárati ajtót. A közelben várakozik, vagy hazaköveti a célszemélyt, és másodpercek alatt bejut a lakásba. Elegendő csak egy percre kilépni az otthonunkból, hogy ki- vagy beengedjük a kutyánkat és máris megtörténhet a baj! Ezek az elvetemült arcok többnyire a tettlegességtől és erőszaktól sem riadnak vissza. Sőt a súlyosabb törvényi fenyegetettség, (rablás!) sem riasztja vissza őket tettüktől. A régi idők besurranó tolvajai többnyire erőszakmentesen jutottak be lakásokba, és lopták el a kezük ügyébe eső dolgokat. Hiába no,  változnak az idők-, és a módszerek is!

 Trójai faló. A legelvetemültebb gazemberek megspórolják a "klasszikus" betörés fáradságos feladatait, és arcátlan módon az ajtón sétálnak be a kiszemelt áldozatukhoz. Elsősorban egyedül élő idős személyekhez jutnak be a dörzsölt "öregezők". A második gyerekkorukat élő, naiv, unatkozó emberek elég könnyen megtéveszthetők. Csali szövegként a legváltozatosabb technikákat vetik be, - sajnos igen gyakran sikeresen:

a nyugdijintézettől érkeznek adategyeztetés céljából / az áramszolgáltató küldte őket, hogy ellenőrizzék a mérőórát / régiségeket vásárolnak / a kertész küldte őket, hogy valamit megcsináljanak a hátsó kertben / szórólapot hoztak / hittérítők/ lerobbant a kocsijuk és szeretnének tőlünk telefonálni és még hosszan sorolhatnám!
( Fotó: www.ckr.hu )

Kábítók. Egyesek eleve olyan szándékkal kezdeményeznek intim kapcsolatot magányos lakástulajdonosokkal, hogy a helyzettel visszaélve készpénzzel és ékszerekkel távozzanak. Alkohollal vagy  Ginával (GHB) ütik ki a szerencsétlen áldozatot, aki erős fejfájással, és kifosztottan, megalázottan riad fel a rémálomból.  (Fotó: pestisracok.hu )

Nyugat-Európában rendre felbukkannak olyan bulvár hírek, melyek szerint profi bűnözők a lakáson kívülről a klímarendszeren keresztül befújt altatógázzal "ütik ki" a szerencsétlen áldozatokat. (Erről írtam az "Altatnak a rablók?" c. írásomban korábban.)

De immáron hazánkban is egyre többen beszámolnak a bejárati ajtó megfúrásával beltérbe bejuttatott altatógázos történetről. Ilyen cselekmény elkövetéséhez  legalább 2-3 fős csapatra van szükség, viszonylag komoly technikai háttérrel. Vélelmezhetően kizárólag konkrét információk alapján és a nagy zsákmány reményében vetik be ezt a technikát. 

Riasztót "tesztelők". Agyafúrt betörők szándékosan csak beindítják a riasztókat, és a következményeket értékelik. Részben kíváncsiak, hogy segítenek-e a szomszédok, - egyáltalán otthon van-e a tulajdonos, és felkapcsolja -e a villanyt. Arra is van példa, hogy a sorozatos "téves" riasztásokat megunva a tulajdonos, immáron nem élesíti be a rendszerét, - és ekkor lép igazi akcióba az elkövető, aki szinte ellenállás nélkül tud behatolni.

 A "szakma" mesterei. A legprofibbak nagyon komoly tapasztalattal, felkészültséggel és spéci eszközökkel - például szinte hangtalan fúróberendezéssel - lépnek akcióba. Hengerzártörés, a zárszerkezet kivágása vagy kiégetése, bejárati ajtó kifeszítése vagy kiemelése,  de akár fal-, vagy födémbontás is szerepel a módszereik között. Az egyszerűbb riasztókat könnyűszerrel hatástalanítják, különösen ha 1234 az élesítési jelszó! (Fotó: www.origo.hu )

Fedetten akciózók. Egyes szervezett csirkefogók attól sem riadnak vissza, hogy fuvarozó, vagy épületfelújító cég munkatársaiként, teherautóval jelenjenek meg a hosszú szabadságát töltő célszemély lakásán, hogy így tereljék el magukról a szomszédok figyelmét. De arra is volt már példa, hogy az elkövetők magukat rendőrnek álcázva jutottak be gyanútlan idős emberekhez, majd élve a lehetőséggel nem üres kézzel távoztak. 

Ha nem akarunk áldozattá válni, akkor okosabbnak és körültekintőbbnek kell lennünk, mint akár a legravaszabb bűnözők. Alaposan meg kell gondolnunk kivel milyen információkat osztunk meg, milyen könnyelműen kötünk intim kapcsolatokat,  és egyáltalán kit engedünk be személyes intim szféránkba. 

De nem elég csak magunkra koncentrálnunk! Gyerekeinkre és idős (egyedül élő) szüleinkre, nagyszüleinkre még nagyobb figyelmet kell szentelnünk, mert az ő kockázati kitettségük még nagyobb. Ha másért nem, saját lelkiismeretünk megnyugtatása miatt is segítenünk kell nekik. A professzionális védelmi rendszer kialakítása önmagában semmit sem ér, ha felelőtlenül és óvatlanul bárkit beengedünk/beengednek a lakásba.