Szent meggyőződésem, hogy az emberi- és vállalati szervezet között nagyon sok analógia található. Bill Gates  hozta be a köztudatba a digitális idegrendszer kifejezést, amely világosan utal arra, hogy a vállalat informatikai rendszer nélkül épp úgy nem tud működni, mint az ember az idegrendszere nélkül. Nyilvánvalóan az emberi agy a szimbóluma a vállalati top vezetésnek, ahonnan a cég vezetése zajlik. Az immunrendszerünk jelképezi a vállalati vagyonvédelem -és kockázatkezelés területét. A szélesebb értelemben használt vagyonvédelem feladata, hogy megvédje a vállalatot a belső és külső károkozóktól. Ha az emberi szervezet működését nem is teljeskörűen, de a vállalati  szervezet működését  természetesen  a vagyonvédelem területén dolgozó szakembereknek is ismerniük kell, hiszen enélkül nem tudnak eligazodni a történések közepette. Pedig nagyon hasznos tisztában lenni azzal, hogy ki milyen hozzáadott értéket termel egy vállalatnál.

Amennyiben egy vállalati szervezet optimálisan van felépítve, annak minden tagja a céget építi. A gyakorlati tapasztalatok viszont azt igazolják, hogy a legritkábban fordul elő, amikor minden munkatárs egy irányba húz, és a társaság építésén dolgozik. Sokakkal még azt is tisztázni kell, hogy a meccset gólra játsszák, és melyik kapuba kell gólt lőni. Pénzt költeni ugyanis mindenki tud, hozzáadott értékteremtéssel pénzt termelni viszont kicsit kevesebben.

Különösen a nagy pörgésben nem könnyű beazonosítani azon kollégákat, akik gyakorlatilag csak jelen vannak a vállalatnál, de érdemleges hozzáadott értéket nem termelnek. Sokan közülük látszólag lázas tempóban jönnek-mennek a folyosókon, és fontoskodó képpel aktákat szorítanak a hónuk alá.

Megint mások kizárólag önmagukat építik, és csak arra fókuszálnak minden idegszálukkal, hogy saját magukat magasabb beosztásba juttassák. Természetesen az ambíció nagyon egészséges törekvés, ha az tisztességes magatartással párosul, és nem a riválisok elgáncsolására, lejáratásra. A gátlástalan törtető munkatársak több esetben több kárt okoznak egy vállalatnak, mint hasznot, mert "működésükkel" igen gyakran rombolják a munkamorált és a csapatszellemet.

Sajnos olyan munkatársak is rendre felbukkannak a szervezetek életében, akik valamilyen vélt vagy valós sérelmük miatt egyfolytában bosszút forralnak, és alattomosan -vagy akár esetenként nyíltan- a cég ellen dolgoznak. Nem könnyű őket beazonosítani, mert zseniális módon álcázzák magukat, és óriási energiával igyekeznek a vállalati közvélemény előtt jó színben feltűnni, hogy ezzel leplezhessék alattomos "játszmájukat". Őket olyan nagy sebességgel és határozottsággal kell eltávolítani a vállalati életből, mint a rákos szövetet az emberi testből. Nem feltétlenül kell ugyanis egy vállalati irányvonallal és koncepcióval azonosulni, de ilyenkor sem elfogadható a belső "ellenállás". Ma az üzleti "háborúk" idején az összes erőt a konkurencia leelőzésére kell fordítani, nem pedig belső hatalmi harcokra. Erre szokták azt mondani a hétköznapi életben, hogy "Akinek ilyen barátai vannak, annak már nincs szüksége ellenségre!"

Érdemes a munkatársak teljesítményét statisztikai management módszerekkel mérni, továbbá transzparenssé tenni a vállalati kollektíva számára, hogy ki mit produkált. Amennyiben nem transzparens mindenki számára, hogy melyik vezető mit termelt, és milyen hozzáadott értékkel járult hozzá a vállalat működéséhez, akkor a transzparencia helyét a folyosói pletykák és "suttogó propaganda" veszi át.

A vagyonvédelem területén dolgozó szakemberek gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy kényes ügyeket kell felderíteniük, kivizsgálniuk. Az összefüggések és motivációk feltárása sokkal egyszerűbb feladat, ha a kolléga tisztában van az "erőviszonyokkal" és azzal hogy ki az, aki építi a céget, és ki az, aki csak önmagát építi és tálalja permanensen. A vagyonvédelem területén dolgozó munkatársak számára különösen nem megengedhető, hogy "hatalmi játszmákban" vegyenek részt.