Stockholmi jelzőtűz
A társadalmi béke fenntartása feszültségektől terhelt világunkban egyre nehezebb feladat. A helyi zavargások ügyét nem lehet kizárólag közbiztonsági, etnikai és idegenrendészeti kérdésekre leegyszerűsíteni. Az évekkel ezelőtti franciaországi, majd az olimpiát megelőző időszak londoni zavargásai ráirányították a figyelmet bizonyos helyi- és egyidejűleg globális feszültségekre. Az eddigi hűvös, és nyugodt Stockholmban fellángolt zavargások mintha egy ismételt alarm jelzést küldenének a "fejlett" világnak! Az az érzésem, hogy a globális klíma-helyzethez hasonlóan a társadalmi béke és harmónia kezelése is késlekedik. James Redfield: "Mennyei próféciák" című könyve megtanított arra, hogy minden hozzánk eljutott adat, információ egyben üzenetet is tartalmaz számunkra.
A zavargások nemcsak Svédországban, de a jelek szerint világszerte nagy megdöbbenést keltettek. Stockholm eddig mint hűvös, rendkívül nyugodt és biztonságos város élt a tudatunkban. Ez a zavargás ezt a képet nyilvánvalóan erősen árnyalni fogja a továbbiakban.
Mit üzennek a stockholmi zavargások a világnak? Talán azt, hogy itt nemcsak holmi helyi zavargásokról van szó... Hiszen ha egy ilyen -látszólag biztonságos - világban is felütheti fejét a fékevesztett gyűlölet, - akkor sajnálatos módon ez máshol is megeshet.
Nagyon komoly figyelmeztetés ez minden olyan ország számára, ahol a társadalmi szakadékok növekedésével a szegények szinte kilátástalan helyzetbe kerülnek. A szociális feszültségeket csak fokozhatja a társadalmi felzárkóztatás és az integrációs programok hiánya vagy gyengesége. Mint közismert, Svédország lakosságának is mintegy 15 %-a immáron törökországi és közel-keleti bevándorló. A multikulturalizmusnak természetesen meg vannak a maga előnyei, de értelemszerűen kockázatai is.
Annak ellenére, hogy természetesen mások a körülmények Franciaországban vagy Svédországban, egyszerűen nem lehet nem észrevenni a hasonlóságokat. Munkanélküliség, kilátástalanság, gettósodás, szegregáció az egyik oldalon, míg előítéletek "nem akarnak dolgozni", intolerancia a másik oldalon.
Mint ahogyan a földrengéseket sem lehet előre megjósolni, úgy tűnik a helyi zavargásokat sem lehet előre látni vagy jelezni. A szociológusok természetesen felméréseikkel jelzik a lappangó feszültségeket, de hogy az mikor csap át utcai zavargásokba vagy gyújtogatásokba - előre nem látható. Ehhez néha elegendő egy szerencsétlenség, egy sokak által vitatott rendőri intézkedés - mint jelen esetben történt. A zavargásokat az váltotta ki, hogy a rendőrök Stockholm bevándorlók lakta Husby városrészében lelőttek egy 69 éves férfit, aki állítólag machetével hadonászott.Nyilvánvalóan ez a rendőri intézkedés szikraként hatott a vélhetően előtte is lappangó feszültségekre. Franciaországban nagyon hasonló módon robbantak ki a zavargások mintegy nyolc éve.
Kelet Európában elsősorban nem a bevándorlók, hanem a már évszázadok óta velünk együtt élő cigányság felzárkóztatása és társadalmi integrálása van napirenden. Néhány éve egy etnikai színezetű bűncselekmény váltott ki brutális megtorlást és zavargásokat Bulgáriában:
Minket természetesen az érdekel leginkább, ami nálunk Magyarországon történik. Szerencsére hazánkban ilyen típusú zavargások nem történtek, és reméljük nem is lesznek a jövőben sem. Mindazonáltal az látszik, hogy társadalmi feszültségek nálunk is vannak, hiszen sokan elvesztették megélhetésüket, a devizaalapú hitelezés miatt pedig nem kevesen a lakásukat is. Egyes régiókban pedig szinte már elviselhetetlen a bűnözés mértéke.
Etnikai színezetű csoportos támadás, sőt gyilkosság már történt magyar- és cigány származású honfitársainkkal szemben is. Előítéletekből, kölcsönös vádaskodásokból, gettósodásból, szegregációból, kilátástalan élethelyzetekből sajnos itthon sincs hiány. Nagyon nyíltan kellene a társadalmi együttélés szabályairól, a bűnmegelőzésről széles körben beszélni, és persze cselekedni. A kényes dolgokat lehet a szőnyeg alá söpörni, de az semmit sem fog megoldani. Minél tovább halogatunk bizonyos ügyeket, ill. azok megoldását, - azok annál nehezebben lesznek kezelhetők. Aki pedig csupán a gyűlölet keltésre képes - olajat önt a parázsló tűzre, a tűzzel játszik! Számomra példaértékű volt Lakatos Attila cigányvajda fenti őszinte és szenvedélyes hozzászólása az un. - agyonpolitizált - cigánybűnözés témaköréhez.
Vannak tehát itthon is bőségesen teendőink, hogy még véletlenül se következzen be utcai zavargás. A fékevesztett gyűlölet és rombolás ugyanis semmire sem lehet megoldás. A társadalmi béke megteremtéséhez nagyon sok munkára (-és főleg munkahelyre) van szükség. Nagyon sok türelemmel, értelmes párbeszéddel és szociális intelligenciával a kiélezett és kezelhetetlenné váló helyzetek reményeim szerint megelőzhetők. Valamennyiünknek meg van a saját felelőssége, hogy megfejtsük a stockholmi "jelzőtüzek" üzenetét!