2013. dec 09.

Dávid és Közöny

írta: steve4security12
Dávid és Közöny

A_Bako_David.jpgEgy szegedi fiatalember, Bakó Dávid rászólt utastársára, hogy ne dohányozzon a villamoson. Egy kulturált országban ugyanis a felelős állampolgárok nem tűrik tétlenül, ha bárki megsérti a jogszabályokat, vagy az elfogadott társadalmi normákat.

Bakó Dávid nálam csillagos ötösre vizsgázott, mert volt bátorsága szólni és cselekedni. Ugyanakkor végtelenül elgondolkodtató, hogy utastársai közül gyakorlatilag senki sem sietett segítségére, amikor a garázda dohányos kirúgta lábait, majd ütni-verni kezdte a fiatalember fejét. Csupán egy törékeny 48 kg-os nőnek volt bátorsága közbeavatkozni! A villamosvezetőnek sem tűnt fel semmi. A TV nézésen szocializálódott  utasok pedig úgy tűnik, megszokásból élőben nézték végig a "műsort".  Senki sem gondolta úgy, hogy Dávid segítségére siessen. Egy antiszociális fiatalember gyakorlatilag azon utasok sokasága előtt torolta meg Dávid fellépését,  akik miatt ez a derék fiatalember szólni és cselekedni mert. Ahelyett, hogy mellé álltak volna, közömbösen végignézték megverését. Nyilvánvalóan mindenki szépen meggyőzte magát, hogy nem kell beavatkoznia. A fásultság, a közömbösség, a közöny, úgy terjednek, mint a pestis - és ez persze óriási bátorítást jelent a bűnözőknek. 

 "A Károlyi-kollégiumnál szállt fel két huszonéves srác. Amolyan nagypofájú fiatalok voltak. Az egyik rágyújtott, majd látványosan vigyorogni kezdett mindenkire, és felfelé fújta a füstöt. Látszott, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet" – kezdte történetét Dávid.

– "Felbosszantott, hogy senki nem szólt rá, ezért én mentem oda, és szóltam, hogy itt nem lehet cigizni. Válaszként az arcomba fújta a füstöt, mire én kivettem a cigit a kezéből, és elnyomtam a padlón. A srác megkérdezte, hogy menőnek érzem-e most magam, de válaszolni már nem tudtam, mert felállt, kirúgta a lábamat alólam, majd miután elestem, két kézzel, teljes erőből ököllel ütni kezdte az arcomat." Még ha adott esetben kifogásolható is lett volna Dávid stílusa, akkor sem tolerálható egy ilyen brutális erőszak. A közel 50 utas passzivitására sincs mentség... Azon túlmenően, hogy senki sem avatkozott közbe, még a rendőrségtől sem kértek segítséget!

 okol_310_fill_345x200.pngLegutóbb Budapesten egy  fiatalember esett ki egy szálloda ablakából anyaszült meztelenül. A még életben lévő szerencsétlen emberhez csupán egy fiatalember lépett oda, hogy igyekezzen segíteni neki. Emberek sokasága közönyösen tovább haladt, sőt, sokan fényképeket készítettek az agonizáló szerencsétlen emberről. Szívszorító történet volt egy szerencsétlenül végződött életről, és a totális közömbösségről és nihilről.

 Úgy gondolom, hogy nem sztoikus nyugalomról, hanem sokkal inkább fásult egoizmusról és elidegenedésről van szó. Az őrült tempóban és megélhetési küzdelemben egyre többen csak magunkra és saját gondjainkra tudunk figyelni. Mások gondjára és bajaira - főleg ha kockázatot is kell vállalnunk - már nincs időnk és energiánk?! Ezek után  nem kell csodálkoznunk, ha egyszer mi kerülünk bajba,  és ugyanilyen közömbösséget fogunk tapasztalni.

A társadalmi szolidaritás, a segítőkészség helyét egyre inkább átveszi a fásult közöny és a befelé fordulás. A passzivitás és a félre fordított közömbös arcok pedig szinte bátorítást jelentenek a garázda és bűnöző elemeknek, az agresszoroknak.

 Dávid a történtek ellenére azt állítja, máskor is rászólna dohányzó utastársára. „Elég nagy baj, ha olyan világban kell élnünk, ahol egyesek azt hiszik magukról, hogy bármit megtehetnek!

Most csak remélni lehet, hogy egyszer majd a Dávidok lesznek erősebbek, és ők lesznek többen! Addig is megemelem kalapomat Bakó Dávid előtt. Az én szememben Ő mindenképpen példamutatóan járt el, hiszen  nem spekulált, nem kivárásra játszott és nem sunnyogott. Már nem tudta tovább tolerálni az antiszociális magatartást, - és a fejét sem akarta félre fordítani, mint oly sokan mások. Közeleg a Karácsony; úgy tűnik van remény...

Szólj hozzá

közbiztonság bűnmegelőzés humán kockázatok magánbiztonság