El tudunk képzelni olyan személygépkocsi tervezőt aki bele se ül a saját tervezésű prototípusba, - mielőtt az széria gyártásba kerül? Tovább megyek a hasonlatommal, - el tudjuk azt képzelni, hogy egyáltalán bele se lehet ülni abba a legyártott személygépkocsiba. Az ablakon keresztül ugyan be lehet nyúlni, és a motort be lehet indítani, csak éppen emberi közlekedésre a jármű alkalmatlan. Mert valahogy a tervezők az emberről megfeledkeztek! 

Gyakran ilyen gondolataim támadnak, amikor nagy kamerarendszerek operátor szobáiba lépek. Nem találkoztam még olyan fejlesztőkkel, de rendszereket tervező mérnökökkel sem akik akár csak egy két napig is operátorként szereztek volna valós tapasztalatokat a rendszerek képi elemzésének képtelenségéről.

Esetenként a tervezők több száz (akár 250- 300) kamera képét is konvertálnak az operátor helyiségbe, ahol az ott dolgozó személyzetnek kellene az embertelen feladattal megbirkóznia. Nyilvánvalóan képtelen feladat akármilyen képzett operátor számára is, hogy "keresse a tűt a szénakazalban". A teljesen monoton és gépies "rabszolga" feladat hatékonysága, már csupán azért is kérdéses, mert értelemszerűen többnyire gyenge minőségű osztott monitor képek egyidejű és tartós felügyeletére egyetlen ember sem képes. Az eleve kilátástalan, fárasztó  és többnyire  eredménytelen felügyelet önmagában is frusztrálja az operátorokat, - hiszen valamennyien sikerekre vágyunk munkánk során. Még a 4 órás váltások sem segítenek ilyen szempontból. De több helyen az operátorok 12 vagy akár még hosszabb szolgálati időben kénytelenek a monoton osztott monitor képekre meredni.

Esetenként az ergonómiai körülmények - mint a szék minősége - is erősen limitáltak. De olyan esetről is hallottam már, hogy az operátor 24 órás más típusú szolgálat után lépett operátori szolgálatba. El tudjuk képzelni ennek a hatékonyságát. Bezúdul a töménytelen nyers képi információ a szűk keresztmetszetet jelentő operátor helyiségbe, - ahol csak a képi információk 1-2 százalékát vagy még annyit sem képesek az operátorok koncentráltan feldolgozni és értékelni. A többi képi információ csupán rögzítésre kerül, vagyis az azonnali beavatkozás eleve reménytelen. Utólag lehet majd elemezni a történteket, - amikor már "elment a hajó". Meglehetősen sok felügyeleti központban nem speciális monitorokat használnak,- amely legalább nem kápráztatja a szemet, hanem közönsége TV készüléket, vagy számítógép monitort. Hiába no spórolni kell (?)

  Sajnos a mai rendszerek túlnyomó többsége semmiféle előszűréssel sem segíti az ott szolgálatot teljesítő embert. Ezek a hagyományos és szép lassan divatjamúlt rendszerek arra alkalmasak, hogy utólag visszakeressünk és ellenőrizhessünk egyes jeleneteket. Aktív azonnali beavatkozásra kizárólag akkor képesek a rendszerek, ha csupán rendkívül limitált számú (5-10 ) kamera van felszerelve, - de akkor is csupán szerencsés körülmények között.

Nem túl jó hír, hogy az intelligens kamerarendszerek fejlesztői sem az emberi és használatósági szempontokra fókuszálnak, hanem többnyire műszaki paraméterekre, - mint például hálózati sávszélesség, vagy tárkapacitás. "A kamerák a detektált eseményeket magas képfrissítési sebességgel továbbítják, majd amikor nem történik biztonsági szempontból érdekes esemény, a kamera visszavált alacsony képsebességre. Ezáltal nem csak a szükséges hálózati sávszélesség-igény, a videorögzítő szerverek száma, de a szükséges tárkapacitás-igény is csökkenthető, ez pedig komoly megtakarítást jelent a videomegfigyelő rendszer beruházása és üzemeltetése során egyaránt." (Intellio) 

Ideális esetben egy bevásárló központban működő nagy kamerarendszer bóklászó személyek kiszűrését segítő algoritmusa fel kellene dobnia azon képeket az operátoroknak, ahol a parkolóban bóklászó személyeket érzékel. A "bóklászó" analitika ugyanis "felismeri" azokat a személyeket, akik nem konkrét céllal mozognak a személygépkocsik körül, hanem éppen a kedvező lehetőségre várnak. Ugyancsak hasonló logikával az áruházi vagyonvédelemben is a rendszereknek jelezniük kellene az üzlettérben bóklászó személyeket. A kiképzett operátornak ebben az esetben az lenne a feladata, hogy az elszűrést követően alaposabban ránézzen az adott személyre. Egy kiképzett és gyakorlott operátor az előszelektált személy testbeszéde és ruházata alapján már viszonylag nagy pontossággal tudna elemző döntést hozni. Amennyiben a személyt testbeszéde és nagy sporttáskája alapján "gyanúsnak" értékelné, akkor azonnal el kezdi követni mozgását és egyben értesítheti az áruházi rendészt is egy fokozott ellenőrzés céljából.

A közterületi kamerarendszerek esetében is rendkívül fontos lenne, olyan intelligens algoritmusok alkalmazása amely nagy mértékben segítené az operátorok működését. Amennyiben hajnaltájban valaki  követ egy másik személyt  azt például a rendszernek azonnal ki kellene szűrnie. Ilyen esetben az operátor azonnal döntést tud hozni és haladéktalanul intézkedhet is. A helyszínre lehet küldeni egy rendőrségi járőrt aki igazoltatja azt a személyt, aki követ valakit. Az igazoltatást és személyi adatok felvételét követően percekkel nagy eséllyel még a legelvetemültebb bűnöző sem fog erőszakos bűncselekményt elkövetni.  Számomra legalábbis teljesen nyilvánvaló, hogy technológiai megoldásoknak egyre inkább aktív beavatkozást biztosító, - sőt preventív szerepük kell legyen!

A biztonságtechnikai rendszerek nemzetközi fejlődésének a trendje számomra teljesen világos. A múltbeli események detektálása helyett a fejlesztők egyre inkább a jelenidejű vagyis azonnali beavatkozásra törekszenek. De már a jövő idejű előrejelző rendszerek is megjelentek, - lásd "Előrelátó rendőrség" című írásomat.

Hazánkban is érzékelhető előrelépés az intelligens kamerarendszerek fejlesztése és elterjedése területén, - de az igazi áttörés még várat magára. Rendszámfelismerő rendszerek már évek óta működnek, méghozzá eredményesen. Több más algoritmusra is képesek az intelligens rendszerek, mint például hátrahagyott tárgy detektálása, személy vagy eszköz követése, kijelölt vonal átlépése, bóklászó személyek detektálása, de további erőteljes fejlesztésekre és főleg "finomításokra" van még szükség.

Azokra az intelligens kamerarendszerekre  egyelőre még várnunk kell, amelyek a bevásárlóközpontok parkoló szintjén nagy hatékonysággal kiszűrik azokat a bóklászó "pácienseket" akik gépkocsi feltörésre vagy lopásra készülnek. Ugyancsak várnunk kell azokra az algoritmusokra is amelyek nagy hatékonysággal kiszűrik az áruházi vásárlók közül a kedvező alaklomra váró tolvajokat. 

A személygépkocsi, mint közlekedési eszköz sem tud haladni emberi vezérlés nélkül. Jelzem meglehetősen furcsa is lenne az a személygépkocsi, amit gyakorlatilag nem lehetne vezetni.

A kamerarendszerek fejlesztőinek és tervezőinek lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az emberi tényezőre. Az operátorok ugyanis a legfontosabb és legintelligensebb részei a kamera rendszereknek, és nem az lenne elvileg  a feladatuk, hogy buzgón váltogassák a kameraképeket, és minden előszűrés nélkül keressék meg azokat a képi jeleneteket, ahol azonnali beavatkozás szükséges. Én a magam részéről minden innovatív és jövőbe mutató kreatív megoldást nagy örömmel fogadok!